A Selyemút – Kínát a Földközi-tenger mellékével összekötő eurázsiai közlekedési útvonal – nem csupán kereskedelmi célokra szolgált, hanem a Nyugat és a Kelet nagy civilizációinak érintkezési pontja is volt. A Kr.e. II. századtól kezdődően több mint egy évezreden át selymet, luxuscikkeket és egyéb kereskedelmi árukat szállítottak és cseréltek az út menti városokban, oázisokban, de ezek a cserehelyek egyben eszmék, vallási tanok, művészeti stílusok, technológiák terjedésének és meghonosodásának színterei is voltak. A kínai, az indiai, az iráni, valamint a klasszikus nyugati kultúra keveredett és hatott itt egymásra.

A Selyemút több útvonalból összetevődő hálózat, mely Kínából kiindulva Belső-Ázsián át Iránon és az Anatóliai-félszigeten át Európába vezetett. Északi és déli leágazásai további városokat (kultúrákat) kapcsoltak a hálózatba. Az útvonal valójában városokat összekötő karavánutakból állt. E városok biztosították a kereskedelem igényeit, de élvezték is annak hasznát és gyümölcseit is. Az útvonalon áramló művészeti és kulturális hatások nem kerülték el nyomtalanul ezeket a városokat. Ezeket a kulturális, építészeti hatásokat, illetve azok megtestesült következményeit mutatja be az előadás.

A terítékre kerülő városok (keletről nyugatra haladva): Csangan, Tunhuang, Hámi, Turfán, Kasgár, Khotán, Jarkand, Kokand, Szamarkand, Buhara, Merv, (Híva, Ürgencs), Mashad, Nisápur, (Teherán), Bagdad, Palmíra, Damaszkusz, Aleppó, Antiókhia, Ankara, Konstantinápoly