Szicília szigete a kőkortól kezdve folyamatosan lakott hely. Korai
történetéről a Palermo-környéki kőkori barlangrajzok, illetve a több
helyütt is napvilágra került bronzkori településnyomok és síregyüttesek
tanúskodnak. Az írott történelem első szicíliai kultúrája az etruszkoké,
melyet kiegészít, illetve követ a görög kereskedőtelepek sora. Ezek
nyomait jórészt elpusztítja a karthágóiak és a rómaiak a szigetre is
kiterjedő hadakozása. A VI. századtól Bizánc, majd a következő századtól
az iszlám kultúra hódítja meg a szigetet. Pápai buzdításra ellenük
érkeznek a normann harcosok, akik később – az eddigieket ötvöző – saját
kultúrát teremtenek itt. Birodalmuk – leginkább a Földközi-tenger
medencéje politikai viszonyainak alakulása miatt – előbb a
Hohenstaufokra, majd az Anjoukra, utóbb Aragóniára háramlik. A Spanyol
örökösödési háborút követően rövid időre a Habsburgok kezére kerül, majd
1816-ban létrejön a Szicíliai (és Nápolyi) királyság, amely 1861-ben az
Olasz királyság részévé válik.
Az előadás ezt az eseménysort
igyekszik az építészettörténet és a kultúrtörténet eszközeinek
segítségül hívásával – egy virtuális kirándulás keretei között –
felvázolni, az elmúlt években lezajlott tanulmányút
alapján, az idei utat előkészítve.