„Az ország sajátos településszerkezetéből következik, hogy a lakosság 70%-a az ötezer főnél népesebb, zömében városokban, vagyis a települések 10%-ában él. A fennmaradó 90%-nyi település túlnyomó többsége kistelepülés, egyre fogyó erőforrásokkal vegetál. A törvényi  szabályozás következtében minden település önálló önkormányzat, miközben túlnyomó többségük már nem rendelkezik az önkormányzáshoz szükséges feltételekkel és egyre jobban elveszítik az önállóság gyakorlásához szükséges képességeket is. A támogatási források, a figyelem és a politikai erő a nagyobb településekre fókuszál, miközben a központi hatalom nem figyel a kisebbek problémáira, magukra hagyja őket, nem kínál alternatívákat a túlélésre, így a lassú pusztulás, elnéptelenedés vár a községek többségére. A közintézmény nélküli települések nem képesek az alapvető közszolgáltatások korrekt szervezésére sem, így amennyiben nem történik tudatos és differenciált ösztönzés arra, hogy az összetartozók együttműködjenek, hozzanak létre mikro térségi társulásokat, akkor marad az állami újraosztás és a kegyelemkenyér. Az állam és az önkormányzati szféra összehangolt együttműködése nélkül az ország kettészakadása és a kistelepülések sokaságának lassú és fájdalmas megszűnése megállíthatatlan.”

LEÁLLÓSÁV, — AVAGY LEMARADÓ KISTELEPÜLÉSEK