A Selyemút – Kínát a Földközi-tenger mellékével összekötő eurázsiai
közlekedési útvonal – nem csupán kereskedelmi célokra szolgált, hanem a
Nyugat és a Kelet nagy civilizációinak érintkezési pontja is volt. A
Kr.e. II. századtól kezdődően több mint egy évezreden át selymet,
luxuscikkeket és egyéb kereskedelmi árukat szállítottak és cseréltek az
út menti városokban, oázisokban, de ezek a cserehelyek egyben eszmék,
vallási tanok, művészeti stílusok, technológiák terjedésének és
meghonosodásának színterei is voltak. A kínai, az indiai, az iráni,
valamint a klasszikus nyugati kultúra keveredett és hatott itt egymásra.
A
Selyemút több útvonalból összetevődő hálózat, mely Kínából kiindulva
Belső-Ázsián át Iránon és az Anatóliai-félszigeten át Európába vezetett.
Északi és déli leágazásai további városokat (kultúrákat) kapcsoltak a
hálózatba. Az útvonal valójában városokat összekötő karavánutakból állt.
E városok biztosították a kereskedelem igényeit, de élvezték is annak
hasznát és gyümölcseit is. Az útvonalon áramló művészeti és kulturális
hatások nem kerülték el nyomtalanul ezeket a városokat. Ezeket a
kulturális, építészeti hatásokat, illetve azok megtestesült
következményeit mutatja be az előadás.
A terítékre kerülő városok
(keletről nyugatra haladva): Csangan, Tunhuang, Hámi, Turfán, Kasgár,
Khotán, Jarkand, Kokand, Szamarkand, Buhara, Merv, (Híva, Ürgencs),
Mashad, Nisápur, (Teherán), Bagdad, Palmíra, Damaszkusz, Aleppó,
Antiókhia, Ankara, Konstantinápoly