„Mióta használja a magyarság a rovásírást? Mennyiben egyezik az a germán rúna-írással, van-e föníciai „elődje”, vagy azoktól teljesen független, az esetleges egybeesés vagy hasonlóság a véletlen műve? A magyar rovásírás valóban nagyon régi, és mindenütt vannak nyomai az egész történelmi Magyarországon. Az is világos, hogy a magyar műveltségnek alappillére ez az írás, ugyanakkor egészen biztos, hogy nem csak a magyaroknak volt rovásírása. Az etruszkoknak, a görögöknek, a föníciaiaknak, a germánoknak mindnek volt egyfajta rovásírása. A latin ábécé például az etruszkok írásából alakult ki, sőt a görög írás is rovásírásból lett, azt is tudjuk, hogy azért, mert le akarták jegyezni Homérosz eposzait. Ezt az írástörténészek kikutatták. A magyar írás kialakulásában is több szakasz lehetett, először csak jelképeket jegyeztek le, vagy egyes családokat jelző tulajdonjeleket róttak, festettek, hímeztek bizonyos dolgokra. Innen jut el az írás arra a szintre, mikor már irodalmi szövegeket is képes rögzíteni. Hogy a magyar írás mikor jutott el idáig, az kérdés. Annyit biztosan tudunk, hogy ez a szakasz valamikor időszámításunk kezdete körül volt. Azt is tudjuk, hogy a Kárpát-medencében a megmaradt írások még a hunok, avarok idejéből származnak, ami bizonyítja, hogy a magyarok jóval a honfoglalásnak nevezett esemény előtt itt voltak, és magyar nyelvet használtak. A rovásírásos emlékek révén legalább ezer évvel meg lehet nyújtani visszafelé történelmünket, és az is nyilvánvaló, hogy a magyarság itt a Kárpát-medencében régi nép. A  kutatók ma már kb 1800 rovásírásos anyagot tartanak számon. Ezek csúcsa XI rovásírással írt kódex, melyek anyaga zömmel Mátyás király udvarában jött  létre, s szük körben 1760-ig készültek róluk másolatok.Az előadás végén ezekbe is bepillanthatunk.”